2010. április 23., péntek

SZYLUNAK!


Szia!


Mindent, ami  itt „elhangzik” őszintén és tiszta szívből írom. (A helyesírási hibákért és az elgépelésekért elnézést kérek, de nem tudtam elküldeni neked, hogy ha tudod, akkor gyorsan olvasd át, mert úgy nem lett volna meglepiXD)

Tudom, hogy utálod, ha hálálkodom, de most jó párszor fogod olvasni a „Köszönöm” és a „Hálás” szavakat.



Mielőtt a tárgyra térnék, egy kis statisztikát és vélemény nyilvánítást elöljáróban megejtenék:

2009. augusztus 25-én 19:09-kor küldtem el az első komimat neked, akkor még a Merin (persze, már hamarabb elkezdtem olvasni a történetedet, csak lusta komizó vagyok, de erre már úgy is rájöttél, amiért még mindig ég az arcomról a bőr, hogy halogattam a komikat nekedXD)

2009. október 14-én ajánlottad fel nekem a béta dolgot, amit én ugrálva, mint egy öt éves kisgyerek, a legnagyobb örömmel el is fogadtam. Remélem nem baj, ha bemásolom, azt, amikor felajánlottad a „munkát”(igen, megtartottam azt a részt, nevezhetsz őrültnek is, de hát…XD)

de arra is gondoltam, hogy bétát keresek...
és mivel Te már eléggé bennfentes vagy a dolgokban...”


A 12. fejezet (Gyötrő emlékek) volt az első fejezet, amit bétáztam, és azóta, egy fejezet kivételével (ha jól emlékszemXD), aktívan részt veszek az elgépelések felfedezésében (remélem mindet megtaláltam, ha mégsem, akkor ennek csak az az oka, hogy magával ragad a cselekmény, és nehezen tudok koncentrálniXD).

Te voltál az első, aki miatt kijátszottam a Meris adminokat, és elbírálás előtt olvastam el egy fejezetet (erre roppant büszke vagyok, de kellett egy kis idő, mire rájöttem a titok nyitjáraXD).

Én voltam az első rendszeres olvasód a blogodon.

A legcsodásabb fejezet a 36. lett szerintem. A hiper-szuper, eszméletlenül jó kategóriába az összes fejezeted helyet kapott.

Most ennyi jut eszembe, pedig tudom, hogy sokkal, de sokkal több ehhez hasonló dolog van (ilyenkor kellene a vámpírmemóriaXD).




Most jön a hálákodós rész, készülj fel!


Sosem gondoltam volna, hogy egyszer béta válik belőlem, de te megadtad nekem az esélyt. Nem is ismertük egymást, de mégis megbíztál bennem.  A világ legjobb munkájáért, hogy a bétád lehetek, minden nap hálát adok (remélem, hogy sosem fogsz kirúgni az „állásomból”, bár ha mégis, azt is megértem majdXD). Köszönöm, hogy lehetőséget adtál nekem.

Hálás vagyok azért, hogy mindig, mindenben számíthatok rád, és segítesz nekem, amiben csak tudsz.

Köszönöm, azokat a maileket, amelyekben próbáltál jobb kedvre deríteni egy-egy magam alatt lévő pillanatban vagy időszakban. Vagyis nem csak próbáltál felvidítani, mert ha jól emlékszem, mindig sikerrel is jártál.

Sokat jelent nekem, hogy elviseled a hülyeségeimet.

Sajnálom, hogy a net-korlátozás (anya féle szabályXD) miatt, tíz után már nem tudok bétázni és ezért hamarabb neki kell állnod a fejezet gépelésének.


Nagyon sokat jelent számomra, hogy díjat küldtél nekem és, hogy ajánlottad a blogomat az oldaladon az olvasóidnak.

Köszönöm a komikat (a Merin lévőt is) és, hogy megosztasz velem bennfentes információkat a történetedről.

Nagyon boldog vagyok, hogy elvállaltad, hogy a bétám leszel, és még mostanában is, nem sokkal az érettségid előtt, szakítasz időt arra, hogy átnézd a fejezeteket és a novellákat. Sosem fogom tudni majd neked meghálálni, de azért igyekszem.

Köszönöm, hogy rávettél, hogy nyissak blogot, és segítettél megcsinálni (az oldal címére és a történet címére célzok többek között). Ha te nem lenném, nem tudom, hogy mi lenne velem.

Az ötletekért is hálás vagyok és köszönöm, hogy segítettél többek között a vezetékneveknél és foglalkozás kiválasztásánál a történetemben.

Bocsánat azért, mikor mailekkel halmozom el kicsiny postaládádat, de köszönöm, hogy válaszolsz rájuk.


RENGETEG MINDENÉRT TARTOZOM MÉG NEKED SOK-SOK KÖSZÖNETTEL ÉS HATALMAS MENNYISÉGŰ HÁLÁVAL, ÉS TUDOM (ÉS REMÉLEM XD), HOGY HAMAROSAN EZ A LISTA MÉG BŐVÜLNI FOG.
KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY NEKEM.


Végül, de nem utolsó sorban, szeretnék sok szerencsét kívánni neked az érettségihez. Bár tudom, hogy nem lesz erre szükséged, mert hiper-szuper zseni leszel, de azért a biztonság kedvéért küldöm a jókívánságokat, nehogy a nagy izgalomba kiszálljon minden a fejedből.
 




Az első képen a patkó és a lóhere dupla szerencsét hoz.
A másikat meg nem hagyhattam ki, mert láttam, hogy az 5ös a szerencseszámod (az egyik díjnál leírtadXD).



Remélem, hogy tetszett neked, ez a parányi kis kedvesség.

Millió puszi Neked
Pupi

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Szia!

Bocsánat, remélem nem veszed tolakodásnak, ha reagálok erre annak ellenére, hogy nem én vagyok a címzett, de egyszerűen úgy érzem, hogy mindenképpen szeretném elmondani, amit gondolok ezzel kapcsolatban.
Szerintem varázslatos dolog, hogy két ember között, akik még sosem találkoztak személyesen (ha jól tudom, akkor erre még nem került sor), ilyen szoros barátság és kötelék alakulhat ki ilyen rövid idő alatt. :-) Csak azt szeretném tanácsolni, hogy legyetek büszkék, vigyázzatok erre a kapcsolatra és őrizzétek meg sokáig! Mert lehet, hogy ez közhelyesen hangzik, de akkor is igaz, hogy ritka az ilyen dolog a mai világban... Na mindegy, remélem nem tartjátok üres szentbeszédnek vagy felesleges okoskodásnak a hozzászólásomat. Szylu, Téged ismerlek elég régóta ahhoz, hogy tudjam: remek barátnő vagy és értékes ember. Pupi, Veled még eddig csak kommentek formájában értekeztem, de biztos vagyok benne, hogy az utóbb felsorolt jelzők Rád is érvényesek, nem véletlen, hogy Ti ilyen jól megértitek egymást. :-)
Úgy éreztem, nem hagyhatom szó nélkül ezt szívetmelengető és már-már könnyfakasztó (igen, ez már tényleg olyan, persze jó értelemben :-)) bejegyzést, még egyszer remélem, hogy senki nem vette tolakodásnak!

Üdv:

Judit